Október
31, Halloween napja.
A kis csapat, mint mindig, most is szorgosan készülődött az estére, hogy zökkenőmentesen menjen minden.
Különféle sütemények, dekorációk készültek sorban, ezzel emlékeztetve a szülőket, idén sem kell sokat aludniuk.
Mire az összes tennivalóval végeztek, már kezdett sötétedni, ezzel elérkezett a nap fénypontja is. Szinte már hagyománnyá vált a Halloweeni temető látogatás, ahova éjfélkor érkeznek.
- Indulhatunk? – kiáltott fel egyikőjük az udvaron gyülekezve, mire egyhangú morgás érkezett a szülők részéről, míg ujjongás a fiataloktól.
- Várjunk! Emez már megint hová tűnt? – pillantott körül a barna hajú, körbe kémlelve a hatalmas udvart.
- Ne már! Nem érünk oda időben! – duzzogott idősebb testvére, nem tetszését csípőjére helyezett kezével is kimutatva.
- Nincs más választásunk, meg kell keresnünk. – sóhajtott a banda egyetlen fiú tagja, aki először vett részt a családi bohóckodásban.
- Gyerünk! – bosszankodott szöszke is.
Úgy 20 perc telhetett el, mikoris a csipet csapat újra gyülekezett az udvaron.
- Sehol sincs! Nem nyelhette el a föld!
- Srácok! Ezt látnotok kell! – kiáltott egyikőjük, mire mindannyian a hang tulajdonosához siettek.
- Mi olyan fontos? – kiáltott fel, testvére mellé érve.
- Halkabban, alapból megsüketülök tőled, de ennek az átok akusztikának köszönhetően, még hangosabb vagy! – csitította nővérét, mire az elvigyorodott.
- Mit szerettél volna mutatni? – tette fel a kérdést, az egy szem fiú.
Erre egy lapot lengetett meg előtte a lány, hátrálásra késztetve szerencsétlent.
- Az egy darab papír, mit kell rajta nézni?
- Levél! Ráadásul, úgy tűnik az elveszett báránykától származik.
- Ezt meg honnan veszed?
- Az alján lévő aláírásból… - tartotta a többiek elé, a fekete kacskaringós üzenetet.
- Ez is része az estének?
- Nem. Eddig még egyszer sem fordult elő, hogy ilyet hagyott volna. Sőt ő volt az első, aki felkészült az indulásra.
- Mit ír?
- Máris olvasom.
A kis csapat, mint mindig, most is szorgosan készülődött az estére, hogy zökkenőmentesen menjen minden.
Különféle sütemények, dekorációk készültek sorban, ezzel emlékeztetve a szülőket, idén sem kell sokat aludniuk.
Mire az összes tennivalóval végeztek, már kezdett sötétedni, ezzel elérkezett a nap fénypontja is. Szinte már hagyománnyá vált a Halloweeni temető látogatás, ahova éjfélkor érkeznek.
- Indulhatunk? – kiáltott fel egyikőjük az udvaron gyülekezve, mire egyhangú morgás érkezett a szülők részéről, míg ujjongás a fiataloktól.
- Várjunk! Emez már megint hová tűnt? – pillantott körül a barna hajú, körbe kémlelve a hatalmas udvart.
- Ne már! Nem érünk oda időben! – duzzogott idősebb testvére, nem tetszését csípőjére helyezett kezével is kimutatva.
- Nincs más választásunk, meg kell keresnünk. – sóhajtott a banda egyetlen fiú tagja, aki először vett részt a családi bohóckodásban.
- Gyerünk! – bosszankodott szöszke is.
Úgy 20 perc telhetett el, mikoris a csipet csapat újra gyülekezett az udvaron.
- Sehol sincs! Nem nyelhette el a föld!
- Srácok! Ezt látnotok kell! – kiáltott egyikőjük, mire mindannyian a hang tulajdonosához siettek.
- Mi olyan fontos? – kiáltott fel, testvére mellé érve.
- Halkabban, alapból megsüketülök tőled, de ennek az átok akusztikának köszönhetően, még hangosabb vagy! – csitította nővérét, mire az elvigyorodott.
- Mit szerettél volna mutatni? – tette fel a kérdést, az egy szem fiú.
Erre egy lapot lengetett meg előtte a lány, hátrálásra késztetve szerencsétlent.
- Az egy darab papír, mit kell rajta nézni?
- Levél! Ráadásul, úgy tűnik az elveszett báránykától származik.
- Ezt meg honnan veszed?
- Az alján lévő aláírásból… - tartotta a többiek elé, a fekete kacskaringós üzenetet.
- Ez is része az estének?
- Nem. Eddig még egyszer sem fordult elő, hogy ilyet hagyott volna. Sőt ő volt az első, aki felkészült az indulásra.
- Mit ír?
- Máris olvasom.
„Sötétség a barátom,
az éjszaka leple alatt dolgozom.
Társam a balszerencse,
kincsem, holdfényben rejtem.
Ketyeg az óra, közel a kulcs,
Amit keresel, tudásom központjában lapul.”
az éjszaka leple alatt dolgozom.
Társam a balszerencse,
kincsem, holdfényben rejtem.
Ketyeg az óra, közel a kulcs,
Amit keresel, tudásom központjában lapul.”
-
Valaki ért ebből bármit is?
- Az ég világon semmit!
- Fogalmam sincs, miért találta ki ezt az egészet, de ha a kezeim közé kerül, kinyírom. – bosszankodott a csapat legfiatalabb tagja, a papírt szorongatva.
- Azt hiszem nincs más választásunk, mint rájönni a fejtörő lényegére…
- Remek…
Így a nyomozócsapat okfejtésbe kezdett, amit nem éppen tervetek mára.
Egy ideig csak álltak egyhelyben, vagy éppen oda-vissza mászkáltak, a megoldáson agyalva. Mikoris egyikük felkiáltott.
- Boszorkány! A vers egy boszorkányról szól!
- Jó de hol találunk boszorkányt? És mi van a vers utolsó 2 sorával?
- Nemrég kapott egy könyvet! Tudjátok, ami tele van ilyen boszis dolgokkal, mint varázslatok, meg hasonlók.
- „Tudásom központja...” van benne valami…
- Nézzük meg, úgy emlékszem a konyhában hagyta!
Berontva az apró helyiségbe, szinte azonnal meg is pillantották a bordó kötetet, az asztalon pihenni. Lapozni kezdték, mikor egy újabb levél akadt a kezükbe.
- Az ég világon semmit!
- Fogalmam sincs, miért találta ki ezt az egészet, de ha a kezeim közé kerül, kinyírom. – bosszankodott a csapat legfiatalabb tagja, a papírt szorongatva.
- Azt hiszem nincs más választásunk, mint rájönni a fejtörő lényegére…
- Remek…
Így a nyomozócsapat okfejtésbe kezdett, amit nem éppen tervetek mára.
Egy ideig csak álltak egyhelyben, vagy éppen oda-vissza mászkáltak, a megoldáson agyalva. Mikoris egyikük felkiáltott.
- Boszorkány! A vers egy boszorkányról szól!
- Jó de hol találunk boszorkányt? És mi van a vers utolsó 2 sorával?
- Nemrég kapott egy könyvet! Tudjátok, ami tele van ilyen boszis dolgokkal, mint varázslatok, meg hasonlók.
- „Tudásom központja...” van benne valami…
- Nézzük meg, úgy emlékszem a konyhában hagyta!
Berontva az apró helyiségbe, szinte azonnal meg is pillantották a bordó kötetet, az asztalon pihenni. Lapozni kezdték, mikor egy újabb levél akadt a kezükbe.
„Utatok eddig könnyűnek
ígérkezett,
most azonban választás elé érkeztetek.
Innentől egymásra nem hagyatkozhattok,
midőn két csapatra kell oszlanotok.
Társat magatoknak jól válasszatok,
ha ez megvan, a következő kulcsokat a gyűjteményben találjátok.”
most azonban választás elé érkeztetek.
Innentől egymásra nem hagyatkozhattok,
midőn két csapatra kell oszlanotok.
Társat magatoknak jól válasszatok,
ha ez megvan, a következő kulcsokat a gyűjteményben találjátok.”
- Mi
az, hogy szét kell válnunk? Nem elég, hogy rohangálnunk kell a hülyesége miatt,
de még, nehezít is rajta?
- Nyugalom, biztosan megtaláljuk. Ha végeztünk, tuti előkerül, akkor majd megkérdezheted tőle.
- …
- Most, hogy ezt megtárgyaltuk. Ti menjetek együtt, és mi is egy csapatban leszünk. Mindenkinek megfelel? – állt a legfiatalabb egy szem fiúnk mellé, mire a lányok egyetértően bólintottak.
- Először is. A gyűjtemény, mire utalhat? Van valami, amit gyűjt?
- Könyvek…
- Akkor nézzük meg azokat először. – tanácsolta szöszke.
Fél óra könyv lapozgatás után, ismét visszatértek a konyhában, levetődve a székekre.
- Nem tudok másról, amit gyűjtene… - sóhajtott a legfiatalabb.
- Mi van akkor, ha nem róla szólt a versike? Hanem valaki másról… - tanakodott a legidősebb testvér.
- De mégis ki…
- Bögrék! – kiáltottak egyszerre a lányok.
- Mi van?
- Anyunk gyűjti a bögréket. Amint látod, tele van vele a hely. – magyarázta a fiúnak.
- Tehát valamelyikben van az, amit, keresünk, ráadásul 2 is…
- Nyugalom, biztosan megtaláljuk. Ha végeztünk, tuti előkerül, akkor majd megkérdezheted tőle.
- …
- Most, hogy ezt megtárgyaltuk. Ti menjetek együtt, és mi is egy csapatban leszünk. Mindenkinek megfelel? – állt a legfiatalabb egy szem fiúnk mellé, mire a lányok egyetértően bólintottak.
- Először is. A gyűjtemény, mire utalhat? Van valami, amit gyűjt?
- Könyvek…
- Akkor nézzük meg azokat először. – tanácsolta szöszke.
Fél óra könyv lapozgatás után, ismét visszatértek a konyhában, levetődve a székekre.
- Nem tudok másról, amit gyűjtene… - sóhajtott a legfiatalabb.
- Mi van akkor, ha nem róla szólt a versike? Hanem valaki másról… - tanakodott a legidősebb testvér.
- De mégis ki…
- Bögrék! – kiáltottak egyszerre a lányok.
- Mi van?
- Anyunk gyűjti a bögréket. Amint látod, tele van vele a hely. – magyarázta a fiúnak.
- Tehát valamelyikben van az, amit, keresünk, ráadásul 2 is…
Egyesével
átnézték őket, a végére 2 levéllel gazdagodva.
- Azt hiszem, innen magunktól kell boldogulnunk…
- Sok sikert! – ezzel szösziék elvonultak másik csapattól.
- Azt hiszem, innen magunktól kell boldogulnunk…
- Sok sikert! – ezzel szösziék elvonultak másik csapattól.
„Föld
alatt születtem,
felette élem életem.
Ruhámat évente négyszer cserélem,
ezzel közben életeket mentve.
Üzenetem karjaimban rejtem,
vajon ráleltek, mielőtt a széllel elrepítem?”
felette élem életem.
Ruhámat évente négyszer cserélem,
ezzel közben életeket mentve.
Üzenetem karjaimban rejtem,
vajon ráleltek, mielőtt a széllel elrepítem?”
-
Ugye, most szívat minket? Most arra célzott, hogy ha nem sietünk, akkor eltűnik
a helyéről?
- Nagy valószínűséggel.
- Remek… Ezért még kinyírom…
- Először a feladatra koncentrálj.
- Oké…
- Nagy valószínűséggel.
- Remek… Ezért még kinyírom…
- Először a feladatra koncentrálj.
- Oké…
Eközben
a másik csapat…
„Föld
alatt születtem,
felette élem életem.
Ruhámat évente négyszer cserélem,
ezzel közben életeket mentve.
Üzenetem hosszú hajammal rejtem,
vajon ráleltek, mielőtt a széllel elrepítem?”
felette élem életem.
Ruhámat évente négyszer cserélem,
ezzel közben életeket mentve.
Üzenetem hosszú hajammal rejtem,
vajon ráleltek, mielőtt a széllel elrepítem?”
-
Ez a lány a sírba tesz a marhaságaival!
- Ne is mondd…
- Ne is mondd…
Egy
negyedórányi szitkozódás és agyalás után, mindkét csapat kilőtt az udvar
irányába, egy-egy fához rohanva.
-
Istenem, a fene gondolna egy fűzfára!
- Mit ír?
- Mit ír?
„A
következő feladathoz a szerencsére is szükségetek lesz,
az eszetek most nem annyira szükséges.
Kincskeresésre invitállak benneteket,
vajon, melyik csapat kerül ki győztesen?”
az eszetek most nem annyira szükséges.
Kincskeresésre invitállak benneteket,
vajon, melyik csapat kerül ki győztesen?”
-
Kincskeresés? És mit kell keresni?
- Nézd! Van valami a hátulján!
- Nézd! Van valami a hátulján!
„Utóirat:
Az első, amit meg kell keresnetek, maga a lista! Sok sikert!”
-
Meg a jó nénikédet! – hallatszódott az udvar másik feléről.
- Azt hiszem ők is megtalálták az üzenetet…
- Gondolod?
- Azt hiszem ők is megtalálták az üzenetet…
- Gondolod?
Az
ellenséges csapatnál…
-
Nyugodj meg. Biztos nem lesz nehéz megtalálni egy darab papírt…
- Bárhol lehet, és még egy nyamvadt segítséget sem hagyott!
- Gondolj bele. Levél, hová rejthetné?
- Postaláda!
- Bárhol lehet, és még egy nyamvadt segítséget sem hagyott!
- Gondolj bele. Levél, hová rejthetné?
- Postaláda!
Mikor
a ládát felnyitották, újabb cetli hullott ki belőle, ezzel még jobban dühítve a
legkisebbet.
„Eddig
jól halad a kis csapat,
de vajon ez továbbra is így marad?
Ajándékom eme fejtörő,
oldjátok meg idő előtt!”
de vajon ez továbbra is így marad?
Ajándékom eme fejtörő,
oldjátok meg idő előtt!”
Ebben
a pillanatban a banda másik része is felbukkant, kikapva a ládában lévő második
cetlit, majd azzal odébb is álltak.
A papírra pillantva egy üzenetet olvastak, mely azt írta, a fiúnak egyedül kell megoldania.
A papírra pillantva egy üzenetet olvastak, mely azt írta, a fiúnak egyedül kell megoldania.
-
Ez szemétség! Csak azért, mert én ismerem ezt a kódot!
- Ha te megbírod csinálni, akkor nem lehet valami bonyolult.
- Köszi, ez rendes tőled…
- Ha te megbírod csinálni, akkor nem lehet valami bonyolult.
- Köszi, ez rendes tőled…
Kis
idő elteltével, már a listával kezükben tanakodtak, a rajta lévő szövegen.
„Hamarosan
utatok végére értek,
előtte azonban még vár rátok a végső menet.
A szavakat kutatva,
leltek rá célotokra.
Sok sikert kívánok a kis csapatnak,
köszönöm, hogy velem tartottatok ma!”
előtte azonban még vár rátok a végső menet.
A szavakat kutatva,
leltek rá célotokra.
Sok sikert kívánok a kis csapatnak,
köszönöm, hogy velem tartottatok ma!”
-
Végre! Már kezdett elegem lenni a rohangálásból!
- Tényleg? Nekem úgy tűnt, élvezed.
- Csend.
- Tényleg? Nekem úgy tűnt, élvezed.
- Csend.
A lista a következőt írta:
1.Fekete
a mocsadékja,
a ház réme, nem furcsa.
Az első szó kapcsolatos vele,
emlékeztek még, mi volt a neve?
a ház réme, nem furcsa.
Az első szó kapcsolatos vele,
emlékeztek még, mi volt a neve?
2.Boszorkányok
kedvenc főztje ez,
bájjal kezdődik és _______a vége.
bájjal kezdődik és _______a vége.
3.Elég
sokan alszanak itt békésen,
látogatják őket rendszeresen.
Virágot visznek ajándékba,
ezzel tiszteletüket kimutatva.
látogatják őket rendszeresen.
Virágot visznek ajándékba,
ezzel tiszteletüket kimutatva.
4.Remélem
felkészültetek egy kis agytornára,
eme rejtvényem ugyanis tükrön lett ábrázolva.
eme rejtvényem ugyanis tükrön lett ábrázolva.
5.Rejtekhelyem
utolsó betűje,
a mai este különlegessége.
Az évben egyszer van ilyen csak,
kitalálod, mi ez a nap?
a mai este különlegessége.
Az évben egyszer van ilyen csak,
kitalálod, mi ez a nap?
-
Az a jó büdös…
- Ne húzd fel magad. Gondolj bele, a többieknek sincs könnyebb dolguk.
- Jó, de mégiscsak…
- Sikerülni fog.
- Ne húzd fel magad. Gondolj bele, a többieknek sincs könnyebb dolguk.
- Jó, de mégiscsak…
- Sikerülni fog.
Nem
fogjátok kitalálni a megfejtést!
- Witch! Boszorkány! Nyomás a konyhába! – kiáltott fel a lány, megiramodva, mikor meglátta, hogy a másik csapat is megfejtette a rejtvényt.
Beérve, nem más állt előttük boszorkány sityakban, mint a család elveszett tagja.
- Witch! Boszorkány! Nyomás a konyhába! – kiáltott fel a lány, megiramodva, mikor meglátta, hogy a másik csapat is megfejtette a rejtvényt.
Beérve, nem más állt előttük boszorkány sityakban, mint a család elveszett tagja.
-
Gratulálok! Sikeresen megoldottátok a feladatot! Ez itt a jutalmatok! –
nyújtott át nekik egy papírt, amin egyetlen szó állt: TEMETŐ
- Te most szórakozol? – kiáltották szinkronban, nevetést előcsalva a bosziból.
- Mehetünk?
- Te most szórakozol? – kiáltották szinkronban, nevetést előcsalva a bosziból.
- Mehetünk?
Az
út az esti játék kitárgyalásával telt, ám mikor odaértek a helyre, valami
különös fogadta őket.
-
Ti meg hol jártatok?
- Ezt meg, hogy érted? Hiszen a te fejtörőid miatt késtünk. Különben is, az előbb még mögöttünk haladtál, hogy kerültél elénk? – pislogtak hátra, ahol most senki sem volt.
- Fogalmam sincs, miről hablatyoltok! Én lassan 2 órája itt várok!
- De hiszen együtt jöttél velünk…
- …
- Ha az nem te voltál akkor mégis ki?
- Ezt meg, hogy érted? Hiszen a te fejtörőid miatt késtünk. Különben is, az előbb még mögöttünk haladtál, hogy kerültél elénk? – pislogtak hátra, ahol most senki sem volt.
- Fogalmam sincs, miről hablatyoltok! Én lassan 2 órája itt várok!
- De hiszen együtt jöttél velünk…
- …
- Ha az nem te voltál akkor mégis ki?